A Bálint-pszichodrámáról

A Bálint-pszichodráma Anne Caïn nevéhez kötődik, aki 1973-ban egy hagyományos Bálint-csoport keretében elsőként alkalmazott pszichodramatikus technikákat az esetfeldolgozás mélyítése céljából, majd a pszichiáter és pszichoanalitikus Charles Brisset-tel évekig együttmükődve fejlesztette ki a módszert.

Akárcsak a klasszikus Bálint-csoportoknak a Bálint-pszichodrámának is pszichoanalitikus a szemlélet módja, a hivatásbeli tapasztalatok feldolgozása a célja és középpontjában a gyógyító-beteg kapcsolat áll. Jelentős különbséget jelent azonban az, hogy az esetismertetés és a csoporttagok közreműködése szcénikus munkára épül és, hogy a pszichodráma ismert technikáival kelti életre és teszi érthetőbbé az esethozó által megélt tapasztalatot. Sajátossága, hogy esethozó a vezető segítségével és a csoporttagok bevonásával nem elbeszéli, hanem „lejátsza” a problémás kapcsolatot. A felidézés során alkalmazott pszichodramatikus technikák áttekintehetőbbé teszik a gyógyító-beteg kapcsolatot és a tudatosabb, árnyaltabb átélést segítik. A „mintha realitás” hatására felbukkanó fantáziák a kapcsolat rejtett rétegeire nyújtanak betekintést.

Görög Ilona