Nemzetközi Bálint-csoport Hétvége

„Bálinti utakon”   Beszámoló

„Bálinti gyökereink és útjaink”

Már múlt évben elkezdtük szervezni az IBF (International Balint Federation) Council meeting-jét vendégül látó és így nemzetközi Bálint Hétvégénket. Szomorúan búcsúztunk múlt évben az Érdi Ciszterci nővérektől, tudtuk, hogy megtörjük a hagyományt és 2019-ben nem Érdre szervezzük a konferenciát. Arra számítottunk, hogy lehet, hogy 80 ember is összegyűlik, kicsi erre ott a hely.
A Panorma Medical Center, mely egy pszichoszomatikus rendelő helyszínnek csodálatos környezet, másrészt nyolcvan ember számára igencsak nehéz terepnek bizonyult. A közös értékek és célok megadták a konferencia alaphangulatát. Azonban a sok lépcső sokaknak okozott gondot, melyet próbáltunk enyhíteni a csoportbeosztásokkal, ahol csak tudtuk, a nehezebben mozgókat földszinti csoportokba osztottuk. Nyolcvanan voltunk, több, mint a fele a résztvevőknek külföldi volt. Hét kiscsoport volt, egy magyar, a többi angol nyelven. Tudatosan az angolul beszélő magyar fiatalokat angol nyelvű csoportokba osztottam, ismerkedjenek kollégákkal, más vezetői gyakorlatokkal.

A vendégeket színes pöttyös csoportbeosztás fogadta  (minden csoportnak más színe volt),  Színes pöttyös terítős recepciós asztalnál  Pálos Judit, Popovics Judit, és Provojcsevity Lili, a fiatal önkéntes segítette a tájékozódást.

A plenáris ülés , a Council meeting és a nagycsoport helyszíne a teremmé átalakított garázs volt.
Egy csodálatos cselló szóló darabbal indult a hétvége. Ligeti György szólószonátáját játszotta Hotzi Mátyás, fiatal tehetséges csellista. Nekem nagy kedvencemmé vált ez a darab. Dinamikus, az érzelmek széles skáláját megszólaltatja, gyönyörű magyar motívumokkal, néha lírai, néha vad, indulatos, akár egy Bálint csoport.
Ezt követően Spányik András ismertette a PMC működését. Kiemelte az integráció fontosságát a betegellátásban. Egy-egy beteg kapcsolati működésével nagy vihart tud kavarni az ellátórendszerben. Ha az ellátók beszélnek erről, tudatosítják, hogy a vihar, amit átélnek a beteg kapcsolati működéséről szól, a vihar nem fog rombolást okozni. A beteg ellátása hatékonyabbá válik. Ezen integrált működés eszközei a szupervíziók és a Bálint-csoportok – Klinikai esetmegbeszélő csoportok-. Itt egy csoportban ülhet orvos, pszichológus, gyógytornász, dietetikus, gyógypedagógus, nővér, recepciós.
Csabai Márta előadása érthető formában magas színvonalon érintette a Bálinti gyökereket, a
pszichoszomatikus ellátás kérdéseit, dilemmáit, új szemléletét. Az ő előadásában is fontos elem volt az integráció. Valahogy az egész hétvége harmóniáját, atmoszféráját előre jelezte, hogy a két előadásban az integráció szemléltetéséhez, összebeszélés nélkül, ugyan azt a diát választották az előadók.
Ezt követően péntek délután mindenki elvonult saját kiscsoportjának első ülésére.
Este welcome party volt, finom ételekkel, borokkal és zenével. Becze Ádám gitározott, ukulelézett, Spányik András dobolt. Sokan énekeltünk, spirituálét, Beatlest, ami csak akadt Ádám kottái között.
A világ számos tájáról jöttünk és mégis úgy éreztük, nem vagyunk idegenek, sőt, mintha régi
ismerősök lennénk, sok a közös téma, sok az egyet értés, értjük egymás nehézségeit, ismerősek a helyzetek, még ha több ezer kilométerre lakunk is egymástól.
A résztvevők között 29 családorvos volt, ezen kívül más orvosok más szakmákból, pszichológusok, nővér, szociális munkás is vendégünk volt.

Mind a négy orvosegyetem családorvosi tanszékének, professzorának küldtünk meghívót. A
megnyitóra a Semmelweis Egyetem képviseletében eljött Torzsa Péter, a szegedi egyetemet Morvay Illés Blanka képviselte, aki végig velünk maradt a hétvégén.
A csoportvezetők között annyira sok volt a családorvos, hogy a hagyományos egy pszicho-egy
családorvos vezetői párost nem lehetett minden csoportnál tartani.
Szombat délelőtt két kiscsoportülést követően az IBF Council meeting következett. Erről a
beszámolót hagyományosan Paul Sacking titkár fogja elküldeni. Jövő ősszel Belgrádban lesz
Leadership meeting. Bejelentették az új vezetőség választásának eredményét is. Az új IBF vezetőség az őszi Portói Bálint kongresszuson veszi át az elnökséget. Az új elnök Michele Paree, belga háziorvosnő lett. A két alelnök Jean Daniel Gradeler háziorvos, a francia társaság elnöke és Guido Flatten, német pszichoszomatikus orvos lesz. A titkár marad Paul Sackin, nyugdíjas londoni háziorvos és a pénztáros Mark Budow, izraeli háziorvos.
A Council meeting után elvillamosoztunk a Mészáros utcába. Emelkedett volt a hangulat. A
résztvevők átélték, hogy ott állnak a ház előtt, ahonnan Bálint Mihály pályája indult. A résztvevők nagy részének szakmai identitását Bálint Mihály alapvetően meghatározta. Könyvének: Az orvos a betege és a betegség olvasása, illetve a Bálint-csoportokban való tartós, éveken, akár évtizedeken át való részvétel segíti a humanisztikus, pszichoszomatikus orvoslás művelését.
Beszédemben kiemeltem, hogy a Bálinti gyökerek számbavételénél meg kell említeni a zsidó
háziorvos apát, a Budapesti analitikus iskolát, mely a kapcsolatot állította az orvos-beteg találkozás fókuszába. Bálint életútja tele van traumatikus eseményekkel. 1939-ben zsidó származása miatt emigrálnia kellett Angliába. Ezt követően szülei, mielőtt deportálták volna őket, öngyilkosok lettek. Fél évvel később Bálint első felesége, Alice meghalt. És Bálintot ezek a traumák nem törték meg véglegesen. Szüntelen kereste az utakat, hogyan lehet a pszichoanalízis módszerét szélesebb tömegek számára elérhetővé tenni. A II. Világháborút követően tömegesen keresték fel lelkileg traumatizált betegek a háziorvosokat, akiknek nem volt jártassága az érzelmi problémák kezelésében. Bálint háziorvosokból szervezett csoportokban kutatta a háziorvosi munka jellegzetességeit, a pszichoszomatikus ellátás lehetőségeit. Eredményeit a fent említett könyvében írta le. A Bálint-csoportokba járó háziorvosok betegei számíthatnak rá, hogy orvosuktól nem csak testi, hanem lelki
eredetű nehézségeik esetén is kapnak segítséget.
Ezt követően Juhász Angéla beszélt a Pszichoanalitikus Egyesület és a Ferenczi Társaság nevében. Többek között Bálint Mihály, a pszichoanalitikus életútját ismertette.
Utolsó szónokként Donald Nease, az IBF elnöke következett. Személyes hangvételű beszédében arról mesélt, hogy az, hogy ő milyen orvos lett, azt Bálintnak köszönheti, hogy a technokrata orvosképzést követően Bálint munkássága, a Bálint csoportok hatására lett humanisztikus, pszichoszomatikus szemléletű háziorvos. Bevallom, nem számítottam rá, hogy ez a megemlékezés ennyi ember számára lesz ennyire személyes, megindító élmény.
Szombat este a résztvevők dunai városnézésen vehettek részt, majd a belvárosban vacsoráztunk.
A kiscsoportok utolsó, negyedik ülése vasárnap reggel zárta a Bálint-csoport folyamatot. Vasárnap délelőtt nagycsoporttal fejeződött be a szakmai program. Belső és külső körben ültek a résztvevők 2-2 vezetővel. A belső kört a csoportvezetők a csoportfolyamat egy pontján megállították, a külső kör kapott szót. Majd egy idő után újra a belső kör kapott szót és zárta a csoportot. Érdekes csoportdinamikai tapasztalatokat hozott ez a kísérleti forma. Sokat kell még erről is beszélgetnünk.

Az eddigi hétvégék szervezése kicsit ad hoc volt, volt, amire figyeltünk, volt munkamegosztás, amit betartottunk, volt, amit nem, de hát magunk között voltunk, a családban is bízunk abban, hogy spontán is alakulnak a dolgok, nem kell mindent megszervezni…
Ami most történt, az számomra életre szóló élmény. Egy csoda szervező csapat állt össze.
Csapatmunkában én nem voltam eddig jó. Nehezen adtam ki a feladatokat a kezemből, aztán újra és újra konstatáltam, hogy egyedül maradok sok mindenben. Egy ideje elhatároztam, hogy megosztom a feladatokat, sose késő tanulni. Kell egy csapat..és nem is bírom már egyedül. A praxisban is, a Bálint munkában is bevonok embereket és úgy tapasztalom, élvezik, szeretik. Én meg örömmel látom, mennyi tehetséges, lelkes, lelkiismeretes ember vesz körül. Nem győzöm dicsérni őket.
Pálos Judit, gyermek háziorvos évek óta tagja Bálint csoportunknak és titkára a Társaságnak. Az ő előrelátó, alapos, precíz figyelme, törődése volt az egyik biztosíték arra, hogy minden olajozottan működjön. Mindezt kedvesen, odaadóan. Becze Ádám rendszerezte a feladatokat, megszerkesztette és működtette a jelentkezési űrlapokat, felhívta a figyelmet rá, ha valamit megbeszéltünk és elfeledkeztünk róla, zenéket, kottákat, hangszereket hozott, Bálint könyveket kölcsönzött az Animulától, székeket hozott, mert úgy tűnt, nem lesz elég..úgy is kihagyom a felét mindenkinél, de nem ez a lényeg. Popovics Judit kedves, barátságos hangú emailekkel tartotta a kapcsolatot a jelentkezőkkel. Segített kitölteni a regisztrációs lapot, megnyugtatott, informált..amikor néha beleolvastam a leveleibe, szinte irigyeltem az illetőt, akinek írta. Nagy Adrienn fordította, szerkesztette a meghívókat, tárgyalt az étteremmel, végig járta Pálos Judittal az útvonalat a Panoráma Medical Centertől, ahol a Hétvégénket tartottuk a Mészáros utcáig, a Bálint emléktábláig, ahol a megemlékezés volt, a Legenda városnéző hajó állomásáig. Mérték az időt, hogy odaérünk-e. Információs táblákat gyártottak, együtt gondolkodtunk, mire nem figyeltünk még, lesz-e elég kulcs a csoportszobákban, hiszen ezek civilben orvosi rendelők, kütyüvel nyílnak, nem lehet csak úgy bemenni az ajtón, ha az becsukódik. Aztán ott volt Papp Orsi, aki tárgyalt a rendőrséggel, az Önkormányzattal a megemlékezés miatt. Együtt gondolkodtunk, kit hívjunk meg a beszédekre. Koszorúkat rendelt, vállalta a csoportvezetők megbeszélésének koordinálását. Nem számított rá, de fantasztikusan helyt állt a tolmácsolásban is, amikor Juhász Angéláról kiderült, hogy magyarul készült a beszédre. Kell még javítani a kommunikációt az analitikusok és a Bálint Társaság között, egyelőre tolmáccsal működik. Jenei András figyelemmel kísérte és intézte az utalásokat, elektronikus számlázási rendszerre állította a társaságot, így szinte naprakészen emailben küldte a számlákat, visszatérített pénzt, annak, aki mégsem tudott jönni, kinyomozta, kit takart, aki nem írt nevet az utaláshoz. Elment a koszorúkért, hozta a hangosítót. Szállította a fájós lábúakat, pakolt. Szeretném még megköszönni a fantasztikus segítséget a pakolásban (ki és vissza kellett pakolni a berendezéseket az orvosi rendelőkből) Bodó Bencének, Moró Marcinak, és Provojcsevity Lilinek Pálos Judit mellett.
Az egész konferencia alatt nagyon sokan jöttek oda hozzám mosolyogva, hogy milyen jól érzik
magukat, milyen fantasztikus a szervezés, milyen finom a kaja….
Kapcsolatok szövődtek, tapasztalatokat cseréltek a résztvevők. Maga a Bálint-csoport egy remek lehetőség egymás jobb megismerésére.
Beszámolómat annak leírásával zárom, hogy milyen is volt a konferencia zárása. A Bálinti gyökerek és utak közös képpé érett. A közös gyökerekből fák nőnek ki, mondták a résztvevők. A fák az erdőkben a gyökereikkel kommunikálnak. Ha bajban van egy fa, a többi fa segíti. A fák leveleikkel érintkeznek a levegővel és így frissül fel a légkör. Egy nagy család a tagjainak érzik magukat, mondták többen.

Fontos, hogy a mai világban uralkodó megosztottság nem üssön éket köztünk. Fontos értékeket képviselünk. Két hete Londonban emléktáblát avattak Bálint Mihály lakóháza falán. A zárást Czinege Ádám mesterien fordította magyarra, a résztvevők meg is jegyezték, milyen jó hallgatni a magyar nyelv dallamát.
Remélem, a hétvégén való részvétel további inspirációt nyújt sokaknak a Bálint-csoportokban és a világ Bálint közösségében való részvételre. Akik nem tudtak eljönni, azoknak megkíséreltem kicsit éreztetni azt az életre szóló élményt, amit számomra ez a konferencia és a Bálintos közösséghez való tartozás jelent.
A Társaságunk annyi, amennyit beleteszünk mindannyian!!!!
Sok pihenéssel és élménnyel teli nyarat kívánok szeretettel
Dobó Kati
A Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság elnöke

 

Bálint Konferencia Budapest 2019 május 31-juni 1-2

Az 1980-as években minden nap ott álltam a buszmegállóban az iskolából hazafelémenet a ház előtt. Akkor még nem tudtam, hogy milyen ház az.
Svédországba kellett költöznöm ahhoz és szellemi örökségemet és identitásomat keresve vissza-visszatérnem Magyarországra hogy megtudjam, hogy ott az Ág utca és a Mészáros utca sarkán élt és dolgozott Bálint Mihály az 1920-as évek közepétől egészen az 1930-as évek végéi.
A ház pont a buszmegállómmal szemközt.
Éppen ezért volt számomra is különösen ünnepélyes , a múltat és a jelent hirtelen egyberántó
pillanat a Nemzetközi Bálint Mihály Társaság közgyűlésének keretében a házon lévő emléktábla megkoszorúzása, a beszédek magyarul és a angolul, valamint más nyelvekre is lefordítva suttogva egymás között, annak aki nem érti a magyart és nehézségei vannak az angollal .
A Föld több országából Magyarországra zarándokolt, többféle kultúrájú, nyelvű nemzetközi társaság hallva a magyar nyelvet, látva a házat együtt merült el a múltban, együtt idézte fel Bálint Mihály alakját , aki szellemi atyja, megálmodója, rendszerbe foglalója volt egy emberi léptékű orvoslás lehetőségének.
Angol kollégáink arról meséltek, hogy ők éppen a Magyarországra való utazás és emlékünnepség előtti napokban járták végig Bálint Mihály londoni házát emlékezve az orvos, a terapeuta angliai életére és munkásságára, szellemi örökségére és annak folytatására.
A magyarországi rendezvény mottója a “A bálinti gyökerek és utak” “Our balintian roots and routes” ezt a folyamatosságot, az élő folytatást a különböző országokban és az emlékünnepségre Magyarországon a ház előtt, a tábla alatt összegyűlve gyönyörűen példázta.
Annak ellenére, hogy az orvoslás tendenciája napjainkban a szakosodás, a partikularitás felé
sodródik, üzleti szemlélettel fűszerezve, ahol rentábilisnek kell lennie az egészségügynek, az
orvosokat szinte teljesítménybérben fizetik, ahol a teljesítményt az adott napon ellátott páciensek mennyiségén mérik vagyunk néhányan szerencsére szerte a Földön (Európában , Amerikában szintúgy mint Izraelben), akik hisszük és valljuk, hogy a kapcsolat ami két ember között épül, alakul, él, időìgényesen fejlődik, az az ami gyógyít.
Ezért alakítunk, vezetünk és veszünk részt Bálint csoportokban saját hazánkban, ezért találkozunk különböző pontjain a Földnek időnként, hogy egymáshoz kapcsolódva, egymás szemébe nézve erőt merítsünk a hétköznapok gyakran lélekölő elvárásaihoz.
Jó alkalom volt ez a budapesti alkalom is a közösség, az együttgondolkodás, az érzés megerősítésére.

Hálás vagyok mindazoknak, akik lehetővé tették számomra egy ilyen magas színvonalú konferencián való részvételt. Be kell valljam férfiasan én csak élveztem. Élveztem a közös hajózást a Dunán, a közös vacsorát. Élveztem a lubickolást a különböző kultúrákban, a találkozást a bálinti emberekkel, akik közül sokakkal találkoztam például Helsinkiben is tavaly szeptemberben. Ez egy újabb keretet adott saját kapcsolatomnak a bálinti gondolkodáshoz. Még a képek MÁV kórházban a 90-es években zajló nemzetközi konferencia is ismerősnek tetszett és rémlik, mintha én ott megfordultam volna anélkül, hogy annak igazi jelentőségét akkor megértettem volna.
Viszont most mind az ünneplés, mind a szakmai munka izgalmas és jelentős volt számomra.

Jórészt kis csoportokban zajlottak az ülések .
2 vezetővel (az én csoportomnak egy francia és egy angol vezetője volt ) és 7 csoporttaggal
(Portugáliából, Izraelből, Szerbiából, Romániából és persze Magyarországról) összesen négy ülésünk volt.
Sok kísérletezés folyt a két nap során: például az, hogy a diplomatikusan hátrahúzódó angol stílusú vagy a gyakran provokáló, érzelmileg teljesen bevonódó , időnként határozott gondolati vonulatokat kijelölő francia stílusú vezetést domináljon, push back vagy anélküli esetmegbeszélés legyen, egy vagy két esetet beszéljünk meg a rendelkezésünkre álló alkalmanként másfél óra alatt.
Mindez a folyamat a soknyelvűséggel színesítve (egyedül az angol vezető beszélte anyanyelvi szinten az angolt, mindenki másnak második/harmadik nyelve volt az angol) nagyon dinamikus, sok szinten mozgó probléma felvetéseket indukált.
A négy ülés alatt végül is hat eseten gondolkoztunk közösen.
Mivel nekem gondom volt az angol nyelven való beszéddel, de szerettem, volna teljes intenzitással részt venni a dolgokban bevállaltam elsőként egy esetem megbeszélését. Ennek az esetnek – amely egy agresszíven viselkedő, gyógyszerei felírását különösebb orvosi kontroll nélkül követelő beteggel való találkozásom volt- a börtönmotìvuma ( a betegem már börtönben is ült különböző agresszív cselekmények miatt) végigvonult az összes esetmebeszélésen. A kiszolgáltatottság, a bezártság, a szabadulni nem tudás központi eleme volt az összes megbeszélt esetnek. Számomra érdekes volt még a különböző női szerepeken való gondolkodás is. Kezdve a vehemens női csoportvezetői szereppel való találkozással, vagy visszatérve az én esetemre mennyire éreztem magam kiszolgáltatott nőnek az agresszív beteggel való találkozásnál vagy a többi esetek női szereplői, akik hol mint erős , önálló, független, saját akaratukat érvényesíteni nők jelentek meg, hol, mint gyenge, segítségre szorulók és éppen ezért valamitől vagy valakitől függők. Nem egy esetben pont ennek a kettősségnek a konfliktusával küszködve.

Számomra a végső konklúzió az, hogy legyünk öregebbek, tapasztaltabbak a szakmában vagy éppen kezdők, pályánk elején állók, legyünk férfiak vagy nők, éljünk a föld bármely pontján figyelő emberként érdemes/kell jelen lennünk a beteggel való kapcsolatban, rezonálnunk a beteg különböző megnyilvánulásaira, nemcsak azokra, amiket verbálisan felkínál nekünk. Fontos, hogy figyeljünk és rezonáljunk saját magunkra is, azért hogy megőrizzük emberségünket, tartásunkat az embert próbáló gyógyító folyamatokban.
A budapesti Bálint Konferencia alkalmat adott ezen élmény teljes megtapasztalására.

Erdős Judit